Ezt az oldalt 2009-ben Dédapám emlékére hoztam létre. Tőle örököltem pár antik, iparosokról szóló könyvet, amikről úgy gondoltam, annyi közérdekű adatot és képet tartalmaznak, hogy érdemes megosztanom másokkal is. Azóta vásároltam más könyveket is, ezek adataival bővül folyamatosan az oldal. A fényképalbum alapját azoknak köszönhetem akik megtalálták az oldalamon elődeiket és képeket küldtek nekem. Kérném, hogy akiknél lapulnak még otthon sütőiparosokról fotók, ha tehetik küldjenek nekem egy scennelt példányt és megjelentetem. Szeretnék minél nagyobb adatbázist létrehozni.
" Hogyha azok a mézeskalácsos iparművészeti készítmények, amelyek a vásári sátoroktól kezdve a csillogóan díszes kirakatokban láthatók, beszélni tudnának, megszólalnának, elmondanák a rég elmúlt századok történetét, régen elmúlt emberek életét, életüknek minden bújával, szépségével és árnyoldalával együtt. Csak értenünk kell a mézeskalácsosok
nyelvén és csak kutatnunk kell, hogy melyik milyen emberi szokásnak, milyen emberi érzésnek maradt néma, de örökös tanúja hosszú századokra. A mézeskalácsos iparművészet termékei sokat elárulnak azokból a korokból, amelyekben keletkeztek, megmutatják a régi emberek művészetkedvelését és ízlését is. "
Zsemley Oszkár: A magyar sütő, cukrász és mézeskalácsosipar története
Debrecen és környéke sütőiparosai
" Régi udvarházak féltő gonddal és kegyelettel őrzött levelesládáiból sok olyan értékes levél került elő, amelyekből következtethetünk a régi magyar cukrászatra, a cukrászatnak arra a korszakára, amikor még nem voltak nyilvános cukrászatok, hanem főurak, főpapok, klastromok házi cukrászai. Ezekből a levelekből tudjuk meg. hogy a XVII. században a főúri családok cukrászai azzal versenyeztek egymással, ki tud olyan művészi dolgot produkálni, amiben más nem utánozhatja őt. Képesek voltak többnapi járóföldre elmenni, s valamelyik várat körülsettenkedni, hogy rajzot készítve, otthon tortában adják vissza a szomszéd várat. Hogy az ilyen ötletek különösen a szomszéd vár urát lepték meg nagyon, az természetes. Ebben azután minden ország cukrászai egyformák voltak. Egy hagyomány szerint egy angol lord cukrásza igen méltatlankodott azon, hogy az étterem mennyezetét nem engedték fél méterrel megemelni, mert tortája, amely tornyos várat ábrázolt, magasságában nem fért el az ebédlőben. Az, hogy a tortákból, amikor felszeletelték, kanári madarak röpültek ki - már szinte sablonszerűvé vált. A mai szájízű ember nem igen enne meg egy olyan középkori tortát, amelyben a fahéj, füge mellett még pirított vöröshagyma is volt."
Zsemley Oszkár: A magyar sütő, cukrász és mézeskalácsosipar története
Az 1909-es sütőnaptárban szereplő sütők képei
